Tengerfenékre süllyesztett neutrinótávcső teszteli Einstein elméletét
Az ORCA nevű, félig kiépített neutrinódetektor a Földközi-tengerben, Toulon közelében 2,4 kilométer mélyen már most is versenyképes határokat szab a Lorentz-invariancia megsértésére.
Kép: Live Science
Az ORCA a KM3NeT neutrinótávcső része, amelyet a francia Toulon partjainál, mintegy 2,4 kilométer mélyen a tengerfenékhez rögzítettek. Az első detektoregységek adatai alapján a kutatók Einstein relativitáselméletének egyik alapelvét vizsgálták: a természet törvényei minden irányban és minden sebességnél ugyanazok. A csapat nem talált jelet arra, hogy ez a Lorentz-invariancia sérülne.
A neutrínók szinte tömegtelen, töltés nélküli részecskék, amelyek a Földön keresztül is átjutnak. Útközben egyik típusukból a másikba alakulnak át, ez a neutrínóoszcilláció. Ha a Lorentz-invariancia megsérülne, ez az átalakulás a megtett úttól függően változna, ezért a kutatók a Föld túloldalán, a légkörben keletkezett, felfelé érkező neutrínókat figyelték.
Hirdetés
A részecskék a víz kék fényvillanásaival jelzik magukat, a detektor gömbjeiben lévő érzékelők pedig az irányt is megmutatják. A Földet a szűrő szerepében használták: csak a bolygón átjutó neutrínók érték el a műszert. A kisebb méret ellenére a határok versenyképesek nagyobb, hosszabb ideje futó kísérletek eredményeivel.
A Hubble űrteleszkóp új képe az M30 gömbhalmazt mutatja, és megmagyarázza, miért fontosak ezek az idős csillagcsoportok a galaxisunk történetének feltárásában.
Az emberiség legtávolabbi űrszondája október közepén egy rövid kommunikációs hiba miatt két napra elszakadt a Földtől, majd saját maga oldotta meg a problémát.
Kutatók a Mars Alba Mons vidékén friss repedéseket kötöttek össze olyan gázkibocsátással, amely a Földön magmás eredetű. A felfedezés az élet keresése szempontjából is fontos lehet.
Két űrhajós űrsétán installálta és kihajtotta az utolsó, nyolcadik iROSA-napelemet, amellyel az állomás a korábbinál akár 30 százalékkal több áramot termelhet.