Már 2800 éve használtak kendert temetkezési szertartásokon
Szibériai szkíta sír leletei alapján a régészek a kender közvetlen, pszichoaktív használatát mutatták ki, jóval korábbra datálva az eddigi ismereteket.
Kép: Scientific American
Kutatócsoport a dél-szibériai Tunnug 1 nevű halomsírt tárta fel, amely a szkíták korához kötődik. A sírban több mint ezer kendermagot találtak, amelyeket a radiokarbonos vizsgálat a Kr. e. 8. század elejére keltezett. Az igazi áttörést azonban az emberi haj jelentette, amely kannabinolt tartalmazott. Ez a vegyület a tetrahidrokannabinolból (THC) keletkezik, az a anyag pedig a kender pszichoaktív hatásáért felel.
Az eddigi legkorábbi ismert kender-fogyasztásra utaló bizonyíték körülbelül 2500 éves volt, a Kelet-Kínából előkerült elszenesedett maradványok. Azok azonban csak a növényre utaltak, közvetlen emberi nyomot nem tartalmaztak. A most talált magok és emberi hajak együttesen már közvetlen bizonyítékot adnak a kender használatára.
Hirdetés
A szakértők szerint a lelet új megvilágításba helyezi a vallás, a szertartások és a közösségi részegség viszonyát. A szkíták írásbeli emlékeket nem hagytak maguk után, ezért a régészek az ilyen lelőhelyekre támaszkodnak, hogy megértsék ezeket a társadalmakat.
Régészek a közép-olaszországi Mezzano-tóban találtak bronzkardot, amely a késő bronzkorból származik, és a mélyén egy cölöpös település maradványaival együtt különleges képet ad a régi közösségről.
Ritka leprakórokozó-törzset azonosítottak egy észak-németországi, római kori település temetőjében talált férfi maradványaiban, akit csónakba temettek.
Egy német tengeralattjáró 1944 decemberében elsüllyesztett kanadai teherhajójának roncsára bukkant egy civil búvárcsapat, és a történet arról is szól, hogyan kerülte el a háború az Egyesült Államok partjait.