Fordítás – eredeti: New Scientist
Ezer évekre tervezett atomhulladék-tárolók: így készülnek Finnországban és másutt
Finnország Onkalo nevű mélytárolója és más, világszerte épülő létesítmények azt a kérdést válaszolják meg, hogyan őrizhető biztonságban a nukleáris hulladék százezer évekig.
Az Onkalo alagútjai több mint 400 méterrel a föld alatt húzódnak, és a tervezők szerint akár százezer évig, de akár egymillió évig is épségben kell maradniuk. A legveszélyesebb hulladék egyes elemei, például a jód-129 felezési ideje közel 16 millió év, így a mérnököknek a szokásos építési szempontokon messze túl kell gondolkodniuk. Mélytárolás a széles körben elfogadott megoldás, de a korábbi példák tanulságosak.
Az NSZK-ban 1967-ben kezdték el a hulladék tárolását az Asse II nevű volt sóbányában, ahol több mint 125 ezer hordó került a kamrákba. A bányászok túl közel vájtak a sóteleppeken, és kevés üreget töltöttek vissza, ezért 1988-ra sós víz szivárgott be. A problémát a nyilvánosság csak 2008-ban ismerte meg, most pedig mintegy 47 ezer köbméter radioaktív anyagot kell kiemelni. Franciaországban, a tervezett Cigéo tárolóban ezzel szemben visszakereshető tárolás lehetőségét tartják szem előtt.
A jövő nemzedékeinek szóló üzenetekre is keresnek megoldásokat. Az új-mexikói tárolónál felmerült óriási tüskékből álló tájkép ötlete, végül azonban nem valósult meg. A francia hatóság zafírkorongokat tesztel, amelyekre akár 40 ezer oldalnyi szöveg és kép írható, Svédországban pedig egy 42 oldalas digitális dokumentumot készítettek a forsmarki tárolóról. Finnországban a másik irányt választották: olyan területet kerestek, ahol a föld alatt nincs olyan érték, amiért valaki fúrni akarna.
Fordítás · eredeti cím: The nuclear waste repository in Finland designed to outlast modern civilisation – New Scientist
Saját, tényszerű összefoglaló az eredeti cikk alapján (Fordítás – eredeti: New Scientist). A részletekért olvasd el az eredetit.