Az ősméhek celofánja lebomlik a talajban, a szintetikus műanyagok nem
Észak-amerikai celofánméhek fészekbélése természetes polietilénszerű poliészter, amely a talajban négy hónap alatt jelentősen lebomlik, ezért új műanyagok tervezéséhez adhat ötletet.
Kép: Qubit
Az észak-amerikai celofánméhek a talaj alatti fészkeiket vízhatlan csomagolóanyagra emlékeztető bevonattal bélelik ki, ezért kapták nevüket. Az anyagról mintegy négy évtizede tudni, hogy a nőstények termelik, és természetes, polietilénszerű poliészter.
A kutatók a gyakori Colletes inaequalis fészkeit vizsgálták. Az első négy hónapban a bevonat rugalmas és ellenálló maradt, körülbelül hét hónap után viszont megrepedezett és bomlani kezdett. A fészekbélések elemzése szerint a poliészter-tartalom a természetes talajkörnyezetben négy hónap alatt 73 tömegszázalékról 40 tömegszázalékra csökkent.
Hirdetés
Az anyag ellenálló: nem oldódik triklór-benzolban vagy toluolban, még magas hőmérsékleten sem, mégis a talajban gyorsabban bomlik, mint a szintetikus poliészter. A pontos okát a kutatók még nem ismerik. Feltételezésük szerint a molekulák térszerkezete teszi lehetővé, hogy a víz megkezdje a kémiai kötések bontását. Ha ez így van, az anyag bioinspirált tervezés kiindulópontja lehet.
Cambridge-i kutatók a Nagy Hadronütköztetőben olyan jeleket mutattak ki, amelyek a valaha vizsgált legkisebb léptékről származnak, és amelyek a sötét anyag és az új részecskék kutatásához is közelebb vihetnek.
Egy 1924 óta a londoni Természettudományi Múzeum gyűjteményében heverő koponyatöredékből új dinoszauruszfajt írtak le, amely Európából származó első ismert megaraptor.
Brazíliai dinoszauruszcsontban megkövült vörösvértestekre és a vérhez köthető hemre utaló nyomokat találtak, de a kutatók óvatosak a következtetésekkel.
A kutatók nagy adatbázisokkal és genetikai elemzésekkel közelebb kerültek ahhoz, hogy megértsék, miben különbözik a diszlexiás agy, és hogyan lehetne tisztességesebben segíteni a nehezen olvasó gyerekeket.