Közösségi – r/todayilearned
Vakságlátás: amit az agy lát, de nem tudatosít
A vakságlátás jelenségéről szól, amelynél az elsődleges látókéreg sérült betegek tudattalanul is reagálnak olyan ingerekre, amelyeket nem látnak – és miért fontos ez a tudat működésének megértésében.
A vakságlátás (blindsight) olyan képesség, amellyel a kéregvak betegek olyan vizuális ingerekre is reagálnak, amelyeket tudatosan nem látnak. A jelenség hátterében az elsődleges látókéreg, más néven striatális kéreg vagy Brodmann 17-es terület sérülése áll. A kifejezést Lawrence Weiskrantz és munkatársai alkották meg 1974-ben, a Brain folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A kutatások többsége olyan betegekkel készült, akiknek az egyik látótere vakká vált. Kérdezik őket, hogy érzékelnek-e, hol helyezkedik el, illetve milyen irányba mozog egy inger a vak oldalon. Gyakran találgatniuk kell, és így is gyakran szignifikánsan jobb eredményt érnek el, mint a véletlen alapján várható. A tudósok a jelenséget két típusra osztják: az első típusnál a tudatos érzékelés nélküli találgatás működik, a másodiknál a páciens csupán valamilyen változás érzetéről számol be.
Az állatkísérletek is fontosak voltak. A Helen nevű makákóMajom elsődleges látókérgét teljesen eltávolították, mégis bizonyos helyzetekben látásra utaló viselkedést mutatott, és tárgyakat is képes volt követni. Emberi alanyoknál hasonló jelenséget figyeltek meg: a betegek meglepően pontosan találták ki a tárgyak jelenlétét, de nem érezték magukat magabiztosnak.