Harminc év után is megújul a tarvágott eukaliptuszerdő Victoriában
Egy ausztrál kísérlet harminc éves eredményei azt mutatják, hogyan reagálnak az eukaliptuszerdők a különböző fakitermelési módokra, és miért nem lehet általános receptet adni az erdőgazdálkodásra.
Kép: National Geographic Magyarország
Victoria államban az 1980-as évek közepén nagy összegű támogatással kísérleti erdőket jelöltek ki, hogy megvizsgálják, lehet-e a tarvágást más módszerekkel kiváltani a hegyvidéki, Eucalyptus regnans fajú erdőkben. Most a kutatók két régióban, hétféle fakitermelési módszer hosszú távú hatását vizsgálták, és összehasonlításként érintetlen erdőterületeket is felmértek.
A tarvágás mellett érvelők szerint az ausztrál erdőket rendszeresen pusztítják tüzek, amelyekben minden fa elpusztul, ezért a tarvágás nem idegen ettől az erdei rendtől. Egy 1939-ben teljesen leégett területen a 2000-es években végzett ellenőrzés abszolút megújulást mutatott. Harminc év múlva a letarolt terület növényi összetétele, a fafajoktól a lágyszárúakig, megegyezett a korábbi erdőével. A ritkított erdők fái ugyanakkor 20 százalékkal nagyobbra nőttek a kontroll területek fáinál, a bennük tárolt szén mennyisége pedig az érintetlen erdőével volt azonos.
Hirdetés
A kutatók kiemelték, hogy a nagyobb fák jobban ellenállnak a tűznek, és odvaik menedéket adnak az állatoknak. A súlyosan veszélyeztetett Leadbeater-erszényesmókus minden kezelt területen előfordult a vadkamerák szerint, az érintetlen erdőkből viszont hiányzott. Összegzésük szerint nincs minden erdőre érvényes kezelési mód, a tarvágásnak pedig több alternatívája is van.
Ausztrál kutatók szárazföldi csigák házába épült kémiai jelekből rekonstruálták a múltbeli csapadékviszonyokat, ami a jövőbeli időjárás-előrejelzést is segítheti.
Magyar forrás – National Geographic MagyarországTermészet
Pisai kutatók két különböző faj hímjeinek tartós, szelektív kapcsolatát írták le, amelyben a párzási kísérletek mellett bensőséges viselkedés is megjelent.
Egy brazil kutatócsoport 15 év légköri mérései alapján azt találta, hogy az amazóniai esőerdő 2010 és 2024 között többet bocsátott ki szén-dioxidot, mint amennyit megkötött, ezért érdemes megismerni a mögöttes folyamatokat.